Őszi túra a bikszádi kövekhez

Bikszád környékén túrázott az elmúlt hétvégén az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári szervezetének csapata. Összesen 66-an indultak útra szombat reggel, hogy megcsodálják az avas-vidéki festői táj szépségeit. Az alábbiakban Bartha Botond-Zsolt beszámolója olvasható, és EKE-sek fotóival tűzdelve.

Az eredetileg Kanikbánya-Mogosa gyalogos kirándulást módosítanunk kellett, mivel az ösvény több helyen a tél folyamán majdhogynem járhatatlanná vált és sajnos azóta nem lett még kitakarítva, ezért meg kellett elégednünk egy eddig elhanyagolt úti céllal, a Bikszádi kövekkel.

A hazajárók is forgattak itt és ők a következőképpen írtak róla: „Bikszád felett magasodik az Avas teteje, a Viski- és a Bikszádi-kő. Kevesen ismerik a Gutin és a Rozsály szomszédságában a Szatmári-sík fölé 1000 méternél is alacsonyabban emelkedő hegységet. Főleg, amióta gerincét az ukrán–román határnak jelölték ki. Jelzett ösvényeket, turista létesítményeket hiába keresünk.”



Ez a rész számunkra fehér folt volt, lehet ez annak is a következménye, hogy határzóna és megyénk majdhogynem legtávolabbi pontja.
Szombat reggel a Penny parkolójában volt a gyülekező, ekkor már sejthető volt, hogy szép számmal leszünk. Itt az autók számát megpróbáltuk minimalizálni és így elindultunk az 50km-re fekvő Bixad településre.

A község végében hagytuk az autóinkat, mivel annyian voltunk, nem jött össze, hogy az összes autót ugyanazon a helyen tegyük le. Kissé elhúzódott az indulás, de türelmes volt a csapat és a végére csak összejött a start. Tömött sorokban kanyargóztunk a fölöttünk tornyosuló Bixad kövek irányába.



Minden nekünk kedvezett: gyönyörű időnk volt, csodás őszi színekben pompázó természet és egy jó csapat. Utunk többnyire erdőkön vezetett, de néhol ezeket elhagyva legelőkön haladtunk és innen visszanézve szép panorámában volt részünk. A gerinc elérése előtt még várt ránk egy utolsó rövid, de annál meredekebb szakasz, ahol csak nehezen tudtunk haladni, mivel minden csúszott az erdőben, de ezt is leküzdöttük és egy legelőre jutottunk ki, itt már gyorsan haladtunk és tudtuk, közel már a végcél.

Összesen 3 és fél óránkba került mire elértük köveket, de megérte.



Pazar kilátást biztosított egy új nézőpontból az egész Avas medencére. Itt elkészítettük a csoportképet és elfogyasztottuk az otthonról hozott elemózsiánkat. 

A lefele vezető úton sajnos szétesett egy kissé a csapat, de ez érthető is, hisz voltak gyorsabb és kevésbe sebes csapatok, kiket játszó/zsibongó gyerekek „hátráltattak”. Mire a csapat utóörse is leért az autókhoz már 5 óra lett.



A teljes útvonal a meghirdetett 9,3 km helyett 14,7-re duzzadt, ami miatt szíves elnézéseteket kérjük (mentségünkre szóljon, hogy terveinkben úgy szerepelt, hogy az autókkal feljebb jutunk).

Ugyanakkor köszönjük az egész csapatnak, hogy türelmesek voltatok egymáshoz, hisz 66-on vettünk részt, amiből 20 gyerek, ezért néhol lassabban tudtunk csak haladni. A társaság összetételét tekintve, java részük Szatmárról volt, de képviseltették magukat a nagykárolyi és magyarországi természetjárók is.

Egy szó mint száz egy szép túrában volt részünk, egy jó kedélyű csapattal az Avas medence egy csodás zugát jártuk be.

Már gondolkodunk is a folytatáson, de az „sajnos” már téli túra lesz.